ráma
ráma főnév rámát, rámája
1. Általában keret, foglalat, főleg kép v. tükör kerete. Aranyozott, díszes, ezüstős, kerekded, négyszögű, ovális, tojásdad ráma. Rámába foglalja a képet. Én nem bánnám, ha őseink képei kilépnének a rámából, s velünk poharat ürítenének. (Kemény Zsigmond) Kivettük … a képet a tokból, és rámába foglaltattuk. (Gárdonyi Géza) || a. Ablak- v. ajtókeret. A fehérre festett nagy ablakok rámájára fel volt írva, hogy mikor esett először hó. (Móricz Zsigmond) || b. (cipészipar) Csizma, cipő talpának felső szélére köröskörül ráerősített ujjnyi széles bőrből való szíj, amely összefogja a talpat és a felsőrészt, és recézve díszítésül is szolgál.
2. Általában vminek kifeszítésére, vmihez való erősítésére v. vmibe való beillesztésére szolgáló eszköz, keret, deszka, fatönk. A fűrész rámája; a csizmadia, a szűcs rámája; rámára feszít, illeszt, üt, von vmit. Ott állott a lópatkoló ráma mellett, s egyik lábát feltette a gerendára. (Móricz Zsigmond) || a. Hímzés, szövés kifeszítésére való keret. Rámán hímez vmit. || b. (cipészipar, régies) Sámfa. Rámára veri a cipőt, a csizmát.
Szóösszetétel(ek): 1. rámafa; rámagyalu; 2. vakráma.
rámájú; rámátlan.
