rákfene
rákfene főnév
1. (tájszó, régies) Fene (I. 1); franc, rosseb.
2. (átvitt értelemben) Romboló, bomlasztó, káros jelenség, züllesztő baj, veszedelem. Az állam, a közösség, a társadalom rákfenéje. Én halálosan ellensége vagyok a rokonoknak. Ez a rákfenéje az egész magyar életnek. (Móricz Zsigmond) || a. (ritka) Ilyen bajt okozó személy. Minő király ez! | Nem néz-e most rám … királyom, Megölte; megszeplősíté anyámat … S nem kárhoztat, hogy az emberiség E rákfenéje pusztitson tovább? (Arany János–Shakespeare-fordítás)
rákfenés.
