rákap
rákap ige
1. tárgyas Könnyű ruhadarabot magára v. vmely testrészére) hirtelen felvesz, felkap, ráterít. Rákapott magára egy pongyolát. Rákapott a vállára egy kendőt.
2. tárgyatlan (ritka) Hirtelen felszáll, felül vmire; felkap. Rákapott a lovára, a szekérre.
3. tárgyatlan (rendsz. rosszalló) Rákap vkire, vmire: nagy kedvvel, örömmel kezd foglalkozni, élni vele, ill. élvezettel és gyakran kezdi felkeresni. Vö: kap (VII. 3 a). Rákapott az ivásra, a kártyára, a pálinkára. A gyerek rákapott az éléskamrára. Verseket olvasott persze tovább is, de a regényekre rákapott. (Gárdonyi Géza) Ugy bántam vele, mint … egy kedves baráttal, akire az ember rákap egy kicsit. (Kaffka Margit) || a. tárgyatlan (népies, bizalmas, gyak. rosszalló) <Ember, állat> rászokik vmire. A lovak rákaptak a lucernára. A csirkék nehezen kapnak rá az új helyükre. Mások is azt teszik, hát ő is rákapott. [A varjak] nagyon rákaptak erre a fára. (Justh Zsigmond) Ezek a vásott kölykök … ilyen bolondos mulatságra kaptak rá. (Mikszáth Kálmán) || b. tárgyatlan <Vkinek jóindulatával, előzékenységével, elnézésével visszaélve> a megengedhetőnél bizalmasabbá, kevesebb tiszteletet tanúsítóvá válik iránta. Sokat játszott velük, hát rákaptak a gyerekek. Vö: kap (VII. 3 a).
4. tárgyatlan és (ritka) tárgyas Rákap vmire v. vmit: hirtelen rákezd vmely nótára, éneklésre. A cigány rákapott egyet a frisséből. (Vas Gereben) Rákapott … a nótára, s visszavágott a Piros danájára. (Móricz Zsigmond)
5. (ritka) Vmit gyors mozdulatokkal felrajzol vmire. Kevés vonással remekül rákapja akárki arcát is a papirosra. (Gárdonyi Géza)
rákapás; rákapó; rákapott.
