ragyog

Teljes szövegű keresés

ragyog tárgyatlan ige -tam, -ott, -jon
1. <Égitest, fényforrás> határozott, tiszta fénnyel világít.  Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok. A szegény legénynek utat mutassatok. (népköltés)  A setét bükk felett ragyog A hold csendes fényében. (Berzsenyi Dániel) Este van. A Bagoly utca fölött ragyog a hold. (Gelléri Andor Endre) || a. <Ég v. égi fényjelenség> tisztán, fénylő színekben látszik. Ragyog a szivárvány, az északi fény.  Megindult a felhő könnyü szélnek szárnyán, Ragyogott keleten a tarka szivárvány. (Petőfi Sándor) A hóvihar már elállt. Kristálytisztán ragyogott az ég. (Kosztolányi Dezső)
2. <Sima, fémes felületű tárgy, folyadék, víz, könnycsepp felületének egyes részein, pontjain> vmely fényforrás képét fényes foltokban veri vissza; csillog. Ragyog az ékszer, a gyűrű, az üveg; ragyog a Balaton tükre; ragyognak a bádogtetők a napfényben. Szóláshasonlat(ok): ragyog, mint a tükör.  Sötét olajfák illatos hüsében Ül a bús vándor, könny ragyog szemében. (Kisfaludy Károly) Őseimnek véres kardja Fogason függ, rozsda marja, Rozsda marja, nem ragyog. (Petőfi Sándor) Tíz szebbnél szebb gyűrű ragyogott a bal kezén. (Gárdonyi Géza) || a. <Fényesre tisztított sima tárgy felülete> a fénysugarakat szétszórva több irányban visszaveri; fénylik. Ragyog az újonnan fényezett asztal.  Ágyam elé tette cipőimet, melyek ragyogtak a fényességtől. (Tolnai Lajos) || b. Ragyog vmi: tisztára mosott, törölt tárgy(ak)on v. alaposan tisztogatott helyiségben tisztára mosott, törölt tárgyon a felület színei tisztán érvényesülnek. Minden ragyog (nála a tisztaságtól).  Minden kilincs ragyogott a tisztaságtól. (Jókai Mór) Az én lakásomnak ragyognia kell. (Kosztolányi Dezső) || c. <Szem egészségtől, örömtől, megindultságtól, esetleg szeszes ital hatására> fényt sugároz v. <könnytől> csillog, fénylik; élénk fénye van.  A báró apró szürke szemei csakhamar ragyogni és világítani kezdtek. (Mikszáth Kálmán) A két szemem ugy-e milyen nagy? | És nem ragyog és nem ragyog. (Ady Endre)
3. <Fény, fénysugár vmely sima felületről> fénylőn, csillogva visszaverődik. Fény ragyog vmin. Ragyog a napfény a haján.  Kardján a napsugár ragyog. (Petőfi Sándor)
4. (átvitt értelemben) <Személy v. az arca> örömet, megelégedettséget sugároz. Ragyog az arca. Csak úgy ragyogott a boldogságtól.  Toldi el akarta kerülni; de Lőrinc | Örvend neki mindjárt, keze messziről int, Arca ragyog; Toldit üdvözli. (Arany János) Szegeden | eltanácsolt az egyetem | fura ura … | „Ön, amíg szóból értek én, | nem lesz tanár e földtekén” – | gagyog | s ragyog. (József Attila) || a. <Érzés, vkinek a szemében> úgy mutatkozik meg, hogy szinte sugárzik, fénylik tőle. Öröm ragyog a szemében.
5. (átvitt értelemben, régies, választékos) Vki gazdag, fényűző módon él; vmi fényűzőnek mutatkozik; hivalkodik, pompázik.  Fitogtasd csak, te gőgös palota, Az orzott kincsek ragyogásait, Ragyogj csak, ugy sem ragyogsz már soká. (Petőfi Sándor) Óhajtod hogy én is ragyogjak a társaságokban, mint te… (Gyulai Pál) || a. (átvitt értelemben, választékos) <Személy> a népszerűség v. ünneplés középpontjában áll, társasági sikereket arat, s ezt élvezi.  Előre vonnak vágyaim, de én Használni s nem ragyogni akarok. (Petőfi Sándor) [Édesanyámnak] roppant gyönyörűség volt …, ha valaha úgy esett, hogy őt ünnepelték. Vagy az urát, vagy a fiait. Maga szeretett volna ragyogni és csillogni, de legalább a gyerekeiben. (Móricz Zsigmond) || b. (átvitt értelemben, választékos) <Vkinek a híre, neve, emléke> dicsőségében tündökölve fennmarad. Neve örökké ragyogni fog.  Nevetek ragyogni … fog közepén szívemnek. (Csokonai Vitéz Mihály)
Szóláshasonlat(ok): itt vagyok, ragyogok, mint a fekete szurok.
Igekötős igék: átragyog; beragyog; előragyog; felragyog; keresztülragyog; kiragyog; leragyog; túlragyog; végigragyog; visszaragyog.
ragyogtat.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT