rág
rág ige -tam, -ott, -jon
1. tárgyas Vmit (főleg ennivalót) fogaival folyamatosan apróra darabol, v. péppé őröl. A nyúl rágja a fák kérgét. Sokáig rágja a húst. A kutya rágja a csontot. Éhségében a száraz kenyérhéjat rágja. Az egér rágja a bútorokat. Az ökör rágja a szénát. → Kérőt rág. || a. (átvitt értelemben) Keblem egy oroszlánbarlang, S szívem benne bárány; Szaggatják az éhes oroszlánok … Csontját rágják És velőjét szíják E szegény báránynak. (Petőfi Sándor) || b. (tárgy nélkül) Jól, rosszul rág. Nem tudok rágni az egyik oldalon, mert fáj a fogam. Magának rág mind, aki rág, | a fogacskák azért fogannak. (József Attila) || c. tárgyas <Rendsz. unalomból, rossz szokásból, idegességből v. ösztönösen> harapdál vmit. Bagót rág; (régies) a földet rágja: <sebesült v. haldokló harcos halálos kínjában> a földet harapja; fűszálakat rág; rágja a körmét, a szája szélét; rágja a ceruzát, a tollat v. (régies) a pennát: (átvitt értelemben is) nehezen, kínlódva ír, fogalmaz. Fogzáskor a csecsemő mindent szájába vesz és rág. Cifra Lemők leesik, s földet rág kínos ajakkal. (Vörösmarty Mihály) Senki sem rágta most odahaza körmét. (Mikszáth Kálmán) Toll helyett egy szivart rágok | s feledem hogy vénülök. (Babits Mihály)
2. tárgyas <Rovar, féreg> erre alkalmas rágó szerveivel felaprózva, apránkint elfogyaszt vmit. → Szitává rág vmit. A hernyó rágja a falevelet. A szú rágja a fát. A drótféreg rágja a gabona gyökerét. || a. Lyukat rág vmibe(n): ezzel a cselekvéssel lyukat hoz létre vmi(be)n. A moly lyukat rágott a szőnyegbe(n). || b. tárgyatlan (ritka, irodalmi nyelvben) Rág vmin: rágva (1–2), rágcsálva pusztít, rombol. Lassan hervadni el, mint a virág, Amelyen titkos féreg foga rág … (Petőfi Sándor) E szűzi földön valami rág, | Hej, égignyúló giz-gazok, Hát nincsen itt virág? (Ady Endre) || c. (átvitt értelemben) Most temettük el szegény Kosztolányit | s az emberségen, mint rajta a rák, | nem egy szörny-állam iszonyata rág. (József Attila)
3. (népies) Rág vmit: <fizikai hatás> tartósan fájdalmat okoz vmely testrészben; mar. A paprika rágja a torkomat. A sok éretlen gyümölcs rágja a hasát. Ki bagóz, ki füstöt ereget …, Mely szemet rág, s fojtja a tüdőt. | Tán dohányuk paprikában főtt. (Petőfi Sándor)
4. tárgyas (átvitt értelemben) Rág vkit: <lelki jelenség, folyamat> hosszabb időn át kellemetlen v. fájdalmas érzést okoz vkinek a lelkében; emészt. Beszélj őszintén: mondd meg, mi rág. Szívembe bú nem költözött, Nem rág az engemet. (Csokonai Vitéz Mihály) Hát csak őszültem, rágott a méreg. (Gárdonyi Géza) || a. tárgyatlan (költői) Emésztő fájdalmat okoz. Mit nekem toll, mit nekem prém, Sarkantyú! | Ha szivemben mint a róka, Rág a bú! (Vörösmarty Mihály) Mellem szorúl, majd megfulok, S szivem táján valami rág. (Petőfi Sándor)
5. tárgyas (átvitt értelemben, bizalmas, rosszalló) <Távol levő személyt> alattomosan és ismételten becsmérel. Az emberek egymást marták, rágták. Mindig engem rág. Szerencse, hogy a kenyér mellett felebarátainkat rághatjuk. (Vas Gereben) Az egész világot rágja, amiért ő ma is csak írnok. (Tolnai Lajos)
Szólás(ok): ld. fül, száj.
Igekötős igék: átrág; elrág; keresztülrág; kirág; körülrág; lerág; megrág; összerág; széjjelrág; szétrág; végigrág.
rágatlan; rágható; rágott.
