rabiátus
rabiátus melléknév -an, -abb (választékos)
1. Hirtelen haragú, durván erőszakos, indulatos természetű <személy>, főként férfi>. Rabiátus alak, ember. A bárányszelíd ember eddig is gyakran vált … minden ok nélkül rabiátussá. (Mikszáth Kálmán) Az a szokása, hogy ha iszik, mingyárt rabiátus, és puskavégre veszi a barátait. (Móricz Zsigmond)
2. Ilyen személy(ek)re jellemző, valló. Rabiátus természet.
3. (átvitt értelemben, ritka) Hirtelen, erőszakosan végrehajtott. A víz elvezetésének az a rabiátus és barbár rohama, amit végrehajtottak, más roppant bajt okozott: a száraz nyarakat. (Móricz Zsigmond)
rabiátusság.
