piszkos
piszkos melléknév és főnév
I. melléknév -an, -abb, (többes szám -ak)
1. Olyan <személy, dolog>, akin, amelyen piszok van; akit, amit piszok lep; mocskos, szennyes. Piszkos kéz; piszkos fehérnemű, ruha; piszkos a cipője; piszkos szoba, utca. Piszkos a gyerek, összekente magát. A fehér ingváll piszkos a sok izzadt tenyértől. (Mikszáth Kálmán) [A Hortobágy poétája.] Minden más táján a világnak Szent dalnok lett volna belőle. | De ha a piszkos, gatyás, bamba Társakra s a csordára nézett, Eltemette rögtön a nótát: Káromkodott vagy fütyörészett. (Ady Endre) || a. Olyan <foglalatosság>, ami bepiszkítja az embert. Piszkos munka. A piszkos munkát másra sózza. || b. Olyan <személy, közösség>, aki, amely nem szereti a tisztaságot; piszokban élő, rendetlen. Nagyon piszkos család; nagy darab piszkos ember. Csinos képű, kövér és lompos asszony volt, azt mondták róla a szomszédok, hogy piszkos. (Nagy Lajos)
2. Olyan <dolog>, amelyben vmi idegen v. szennyező anyag van. Piszkos seb; piszkos a víz.
3. (átvitt értelemben, rosszalló) Aljas, becstelen, jellemtelen <személy>. Piszkos alak, csirkefogó, fráter. || a. (átvitt értelemben, rosszalló) Ilyen személyre jellemző, vele kapcs. Piszkos eljárás, jellem. A törökök azt tartják, hogy egy szép testben mocskos és piszkos lélek nem lakhatik. (Mikes Kelemen) || b. (átvitt értelemben, rosszalló) Erkölcsileg elítélendő, megbélyegzésre méltó; csúf, szennyes. Piszkos adósság: a) rendsz. alárendelt helyzetben levő egyénnel szemben indokolatlanul fennálló, kínos helyzetet előidéző, szégyelni való a.; b) (tréfás) általában (kisebb, rendsz. baráti) a., tartozás; piszkos csalás, dolog, trükk, ügy, üzlet. Előre láttam, hogy a dologból igen piszkos per válik. (Tolnai Lajos) Mindenki ismeri erkölcstelen életét, piszkos ügyeit, megvásárolható voltát. (Kosztolányi Dezső) Ó be kicsi az ő piszkos vágyuk! … (József Attila) || c. (átvitt értelemben, rosszalló) <Szidalomként:> hitvány, értéktelen, vacak. Fene ezt a piszkos fát, nem akar meggyulladni!
4. (átvitt értelemben, rosszalló) A szemérmet durván sértő; trágár, mocskos. Piszkos beszéd, regény, vicc; piszkos szája van. Most épen gyorsat ugranak. | Nem úgy, mint holmi nápic úrfiak … Nem görnyedeznek oly ízléstelen, Nem kurjogatnak szünes-szüntelen | … piszkos dalokat. (Arany János) Lakótársaik … matrózok és csavargók voltak. Hangos, piszkos szájú emberek. (Kuncz Aladár)
5. (átvitt értelemben, rosszalló) Kicsinyesen fösvény, zsugori, smucig. Ne légy olyan piszkos, fizesd meg az árát. || a. (átvitt értelemben, ritka, rosszalló) <Kártyázásban> olyan <játékmód>, hogy a játékos csak nyerés céljával, számítón, esetleg kifogásolhatóan játszik. Piszkosan játszanak, s ha egy kicsit nyernek, ott hagyják az embert. (Tolnai Lajos)
II. főnév -t, -ok, -a (átvitt értelemben, rosszalló) Piszkos (I. 3) alak. Gyere ide, te piszkos! A piszkosok mindig áskálódnak.
Szóösszetétel(ek): piszkosfehér; piszkosruhás; piszkosszürke.
