pikk [2]
pikk [2]* főnév -je [e]
Kerülendő szó vagy kifejezés.
<Csak ebben a szókapcsolatban:> (bizalmas) Pikkje van vkire: kirúg vkire; pikkel rá. A gyerek azt állítja, hogy tanárának pikkje van rá. Fröhlichnek pikkje van rám algebrából, arról nem tehetek. (Karinthy Frigyes) Pikkje van a doktorra a múltkori rossz vicce miatt. (Móricz Zsigmond)
