perdít
perdít [ë v. e] ige -ett, -sen [ë, ë]; -eni [e] v. (-ni) pördít (hangfestő)
1. tárgyas <Személyt, forgatható tárgyat> saját tengelye körül gyorsan forgatni kezd. Brúgattyút, csigát, orsót perdít; táncra perdít vkit: fürgén táncba viszi, táncoltatni kezdi. || a. tárgyatlan (rendsz. -t ragos mértékhatározóval) Perdít vkin, vmin (egyet): a) egy fordulatra készteti. A korponai kereskedő … egyet perdítvén pehelykönnyű táncosnőjén, … [annak] ropogós szoknyái harangalakra szélesedve, hűs szelet támasztottak. (Mikszáth Kálmán); b) egyet táncol vele. A lánysereg közül Jolánt kiválasztván, még azon is pördített egyet. (Vas Gereben) || b. tárgyas (ritka) <Hajítófegyvert, botot> úgy dob el, hogy az saját tengelye körül forogva repül tovább. Nem hallá; de futott fél ébren az ifju … Nyomában | Vágtata és megölő dárdát perdíte az űző. (Vörösmarty Mihály)
2. tárgyas (átvitt értelemben, ritka) Gyorsan, hirtelen létrehoz, készít vmit; kanyarít, penderít. Jó tüzet perditénk, amillyen csak kellett. (Arany János)
Igekötős igék: kiperdít; megperdít.
perdítés; perdített; perdítő.
