pedagógia
pedagógia [ë v. e] főnév ..iát, ..iája
1. (tudományos) Neveléstan (1–2). Pedagógiával foglalkozik. || a. (iskolai) Ez mint tantárgy az egyetemen, főiskolán v. tanító(nő)-, ill. óvónőképző intézetben. Pedagógiából vizsgázik. Pedagógiából jelest kapott. || b. (iskolai) Ennek órája. Lesz holnap pedagógia? || c. (bizalmas) Neveléstannal foglalkozó (tan)könyv. Új pedagógia jelent meg.
3. (választékos) Az a mód, ahogyan vkit nevelnek; nevelés. Ügyes pedagógiával jobb eredményt érhettem volna el. A pedagógia eltörölhetetlen jegyet nyom az ember lelkébe, mint a vörös bor a fehér abroszba. (Móra Ferenc)
Szóösszetétel(ek): 1. pedagógiakönyv; pedagógiaóra; pedagógiatanár; 2. gyógypedagógia.
pedagógiázik.
