puskavég
puskavég főnév
<Rendsz. néhány állandósult szókapcsolatban.> Puskavégre csal, fog, kap, vesz: <vadat v. (ritka) embert célba vesz (és lelő); puskavégre kerül: <vad v. (ritka) ellenfél> olyan helyzetbe kerül, amelyben lelőhetik v. lelövik. Valami falut felégetett az ellenség, … a menekülőket a lángok lobogásánál puskavégre szedték. (Móra Ferenc) [A réti sas] a Dögberettyó partján fészkelt az öreg fákon. Évekig lestem, sohse tudtam puskavégre fogni. (Móricz Zsigmond)
