puskás
puskás melléknév és főnév
I. melléknév -an Puskával felfegyverzett <személy>. Puskás csősz, katona, őr. Dobó lóháton jár egyik töréstől a másikhoz. Az ókapu fölött álló torony komolyítja [= nyugtalanítja] leginkább … Negyven jó puskás darabontot rendel oda. (Gárdonyi Géza) Két | puskás fegyőr közt | rab ül. (Radnóti Miklós)
II. főnév -t, -ok, -a
1. (bizalmas) Vadász. Jó, régi, rossz puskás. Hol vagyon az a puskás, ki meglőtte azt a farkast, ki megette azt a kecskét, kit apám vett a vásáron? (Mikes Kelemen) Maga elég vadat lőtt már, nagy puskás. (Tolnai Lajos)
2. (régies) Puskával felfegyverzett katona. Egy délceg parasztlegény állt ott a puskásoktól körülfogva. (Mikszáth Kálmán) A falakon szaporodik … a nyilas, meg a puskás. (Gárdonyi Géza)
3. (elavult) Fejedelem jobbágya, akinek kötelessége volt a vadászatokon részt venni. A puskás oly jobbágy volt, kit a fejedelem minden szolgálattól fölmentett, azon kikötéssel, hogy a vadászatokban tartozzék részt venni. (Kemény Zsigmond)
Közmondás(ok): Minden rossz puskásnak van (egy) kifogása: mindenki igyekszik vmivel menteni ügyetlenségét, hibáját.
Szóösszetétel(ek): lesipuskás.
puskásság.
