púpos
púpos melléknév és főnév
I. melléknév -an, -abb
1. Olyan <személy v. hát>, akin, ill. amelyen púp (1) van. Púpos ember, hát. Púpos hátú vagyok …, mit keressek én az emberek között, hol csak megvetés vagy könyörület tárgya lehetek. (Eötvös József) Még hallottam, hogy zúg-búg a púpos ember harmonikája, mint kacag a nő hangja … (Gelléri Andor Endre) || a. Olyan <állat>, amelynek természetes eredetű púpja (1a) van. Púpos teve, zebu.
2. (átvitt értelemben) Púpként (2) kiemelkedő, kidomborodó. Púpos halom, hegy. Mi egyéb látható változás marad a halottak után? Púpossá teszik egy kis helyen egy kis időre az anyaföldet. (Mikszáth Kálmán) Volt kertünkben egy púpos jégverem. (Szabó Lőrinc) || a. (átvitt értelemben, tájszó) Púp módjára domborodó felületű, jól megkelt, magas <kenyér>. Elszökött, … majd megkerül. Majd visszahozza a púpos kenyér. (Jókai Mór)
II. főnév -t, -ok, -a
1. Púpos (1) személy. Csak a púposok és sánták maradtak otthon. A tiroli mindig panaszkodott, hogy a púpos neki adja a legrosszabb falatokat. (Kuncz Aladár) A púpos … úgy tud harmonikázni, mint az egyszeri királyi tanácsos. (Gelléri Andor Endre)
2. (bizalmas, tréfás) Upre, púpos!: <gyors feltápászkodásra, indulásra, futásra való felszólításként:> rajta, nosza, föl, fuss, fussatok! Nos most már upre púpos, mehet, amerre akar. (Mikszáth Kálmán)
púposít; púposkodik; púposság.
