pukkan
pukkan tárgyatlan ige -t, -jon (hangutánzó)
1. (népies) <Lőfegyver, lövedék elsütéskor, robbanáskor> rövid, tompa hangot ad. Pukkan az ágyú, mikor elsütik. Első ágyúszóra (mivel nagyot pukkant) Felüté az orrát. (Arany János) Egyszerre … jelenik meg két szál piros láng, és pukkan utána két csendőrfegyver. (Tömörkény István) Gránátok sziszegtek, srapnel pukkant a feje fölött. (Karinthy Frigyes)
2. (-t ragos mértékhatározóval is) <Hólyag v. labdaszerű felfújt tárgy, szétszakadásakor a belőle hirtelen kiáramló levegő hatására> egyszeri, rövid, tompa hangot ad. A labda szétszakadt, és nagyot pukkant.
Igekötős igék: elpukkan; felpukkan; kipukkan; megpukkan; szétpukkan.
pukkanás; pukkanó; pukkant. melléknév
