puhít
puhít tárgyas ige -ott, -son; -ani v. -ni
1. <Kemény anyagot, tárgyat> puhává v. puhábbá igyekszik tenni; azon munkálkodik, hogy vminek keménysége, merevsége, tömörsége csökkenjen. Főzéssel, párolással puhítja a húst. Cserzéssel puhítják a bőrt. Nem alutt [= aludt] jól? rosszul ébredt? | Kénye ellen volt a párna? Én vetem fel, két kezemmel, Én puhítom minden este. (Arany János)
2. (átvitt értelemben, bizalmas) Puhít vkit: vkinek ellenállását, ellenkezését rábeszéléssel v. erőszakos eszközök alkalmazásával megtörni igyekszik. Már régóta puhítja szüleit, hogy egyezzenek bele házasságába. Az idegen hódítók hiába puhították a népet, nem értek el eredményt.
3. (átvitt értelemben, ritka, bizalmas) Ütlegel, ver. A korcsmáros éppen … egy kis diákféle gyereket puhított egy kézbe kapott fával. (Vas Gereben)
Igekötős igék: elpuhít; megpuhít.
puhítás; puhítgat; puhítható; puhító; puhított; puhíttat.
