puhaság
puhaság főnév -ot, -a (többes számban ritka)
1. A puha (1) melléknévvel kifejezett tulajdonság, állapot. A finom bőr jellemzője a puhaság. || a. Vminek puha (1–4) volta, jellege, állapota. A fészek, a pamlag puhasága; a hús, a kenyér, a vaj puhasága. Az izmok puhasága.
2. Vmely puha (1–2) anyag, dolog, tárgy. Mi ez a puhaság? Itt érezhető valami puhaság. Nézte az asszonyos puhaságokat, a dívánpárnákat, a függönyöket. (Babits Mihály)
3. (átvitt értelemben, rosszalló) Testi-lelki erőtlenség, ellenállásra való képtelenség, a jellemszilárdság, az energia hiánya; erélytelenség, befolyásolható engedékenység, elpuhultság. Puhasága nem teszi őt alkalmassá a vezetésre. || a. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben, rosszalló) Elkényeztetett, elpuhult, kényelemszerető, élvezeteket hajszoló életmód. Ah, szélveszek [= szélvészek] közt nyert honunkat Rút puhaság özönébe fojtjuk! (Kölcsey Ferenc) Puhaságra serényebb Gyermekek álltak elő az erősebb jámbor apáktól. (Vörösmarty Mihály) || b. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Nőies, szelíd gyöngédség; lágyság. Sajátszerű puhaság, lágyság ömlött el Klárinak egész lényén. (Mikszáth Kálmán) A nők … a béke, a jóság, puhaság | a földön, a föltétlen szeretet. (Szabó Lőrinc)
