puha
puha melléknév puhán, puhább
1. Olyan <tárgy, anyag>, amely a nyomásnak viszonylag könnyen enged; nem kemény és nem is nagyon rugalmas. Puha ágy, szék, pamlag, párna; puha fekvőhely, ülés; puha szőnyeg; puha kar, kebel, öl; puha az → orrod. Ébredj puha fészked melegén, pacsirta! (Arany János) Halk szolgák vezették őket fehér asztalok közt puha szőnyegeken. (Babits Mihály) || a. (rosszalló) A maga nemében nem eléggé kemény, nem eléggé rugalmas. Puha ez a labda. Puha már a bicikli hátsó gumija.
2. Összetételében, szerkezetében laza, nem nagyon összetartó <anyag>. Puha föld, hó, homok, talaj; puhára főzi a babot, húst, krumplit. A patak partján … ott a nyomuk a puha fövényben. (Gárdonyi Géza) A város peremén … hull, csak hull a | kövér, puha korom. (József Attila) || a. <Más hasonló anyaghoz, tárgyhoz viszonyítva> kevésbé kemény <anyag, tárgy>. Puha ceruza; puha alma, körte. Még nem elég puha ez a barack.
3. Kellemes, finom, nem merev tapintású <anyag, tárgy>. Puha bőr, szőr, toll; puha papír, ruha anyag. Szóláshasonlat(ok): puha, mint a → pehely, → selyem. Két dalnoka is volt, két árva fiú: Öltözteti cifrán bársonyba puhába. (Arany János) Rásimult az a puha szép szőke haja arra a tiszta szép fehér homlokára. (Gárdonyi Géza)
4. Lágy (I. 1, 2). Puha vaj. Szóláshasonlat(ok): puha, mint a → vaj. Puha kenyér eledelem. (Vörösmarty Mihály) Mind a kettő olyan jó ember volt, hogy kenyérre lehetett volna őket kenni, mint a puha vajat. (Mikszáth Kálmán)
5. (átvitt értelemben, rosszalló) Kényelemhez szokott, elkényeztetett, erő, rugalmasság, ellenálló képesség híján levő <személy>; elpuhult. Puha ember. Szóláshasonlat(ok): puha, mint a → viasz. Maga Lajos király indul ebéd tájon, | Nem oly puha vitéz, hogy kocsiba szálljon. (Arany János) || a. (átvitt értelemben) Ilyen emberre valló, jellemző <magatartás, megnyilatkozás>. Puha kézfogás; puha léptek, mozdulat. Hanyagon himbálva magát … lép közitek, puha mozdulatokkal. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
6. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben, rosszalló) Gyönge akaratú, energiátlan, könnyen befolyásolható, lágyszívű, engedékeny <egyéniség, személy, lelkület>. Eldődeinknek bajnoki köntösét S nyelvét megúnván, rút idegent cserél… Gyermeki báb puha szíve tárgya. (Berzsenyi Dániel)
Szóösszetétel(ek): 1. puhaszívű; 2. bársonypuha.
