püföl
püföl tárgyas ige -t, -jön (hangutánzó)
Gyors mozdulatokkal, szaporán ver, ütlegel vkit, vmit, rendsz. úgy, hogy az ütések puffanó hangot adnak. A gyereket püföli. A porolóra akasztott szőnyeget püföli. „Ne féljen semmit, mester uram …” | S ezzel neki ugrék A fondor lelkületű egyházfinak, Hátán termett, s kezdte püfölni. (Petőfi Sándor) Álmosan | dőltem pimpó és kökörcsin fölé …; | vagy pöfeteget püfölt a botom, | hogy csakúgy szállt belőle a korom. (Szabó Lőrinc)
Igekötős igék: elpüföl; megpüföl, összepüföl; végigpüföl.
püfölés; püfölő.
