puffan
puffan tárgyatlan ige -t, -jon (gyak. -t ragos mértékhatározóval) (hangutánzó)
1. <Magasról lezuhanó súlyos és rendsz. puha test> leeséskor tompa, mély hangot kelt. Puffan a földre zuhant liszteszsák. Paizs, dárda összeroppan: | Hátracsuklik a jó Pázmán, | S úgy leszáll [a lóról], hogy szinte puffan. (Arany János) Puffanjon a földhöz hamus fazék, hasadt! (Jókai Mór)
2. <Puha v. puha anyagba burkolt test> ütés nyomán tompa, mély hangot ad. Úgy ráütöttek a bundájára, hogy csak úgy puffant.
3. (ritka) <Vmely üreges tárgy hirtelen kinyitásakor v. felrepesztésekor a kiáramló levegő v. más légnemű test> tompa, mély hangot kelt; pukkan. Puffan a felfújt zacskó, ha falhoz csapják. [A] söröspalackok nagyot puffantak. (Krúdy Gyula)
4. (ritka, bizalmas) <Lőfegyver> elsütésekor erős, mély hangot ad; dörren.
Szólás(ok): ld. esik.
Igekötős igék: kipuffan; lepuffan; rápuffan; szétpuffan.
puffanás; puffanó; puffant melléknév.
