puffad
puffad tárgyatlan ige -t, -jon (hangfestő)
1. <Felfújható, térfogatát könnyen növelő test> a benne levő gáz v. folyadék nyomására gömbölydeddé válik. Puffad a labda, ha felfújják. Óriásira puffadt a léggömb. A vízbe fúlt hasa puffadni kezd. Térdnél alább ér a bő ingnek ujja, Bősége puffad a szélben, ha fúja. (Arany János) || a. <Testrész, szerv> felpuffadt v. kidagadt állapotban van. [Kezén] kéken puffadtak a kemény, meszes erek. (Kosztolányi Dezső)
2. <Erjedő, gázokat képző ételt fogyasztó ember a gyomrában, beleiben keletkező feszültség következtében belső nyomást, kellemetlen teltséget érez. Valahányszor sok káposztát vagy babot eszik, mindjárt puffadni kezd.
Igekötős igék: felpuffad; kipuffad; megpuffad; szétpuffad.
puffadó; puffadoz; puffadozik.
