prózai
prózai melléknév -an (-lag), -bb
1. A prózához (1) tartozó, kötetlen, nem verses formában írt <írásmű>. Prózai elbeszélés, műfaj.
2. (film, színház) Egyáltalán v. főleg nem énekes <színdarab, színész>, ilyen színdarabokat előadó <színtársulat> v. ilyen darabokból álló <műsor>. Prózai előadás, színdarab, színésznő, színház, társulat. Prózai darabokat játszanak.
3. (átvitt értelemben) Költői szépségek iránt közömbös, érzéketlen, nem fogékony; rideg, túl józan gondolkodású <személy, közösség>. Prózai ember, kor. Oh szent költészet, eltünél-e hát E prózai világból már egészen? (Madách Imre) [A lányok mellett] a mamák olyan prózaiak! Mint a cipó a kuglóf mellett. (Gárdonyi Géza) || a. (átvitt értelemben) Mindennapi, hétköznapi, sivár <dolog>. Nekem oly prózai, oly kisszerű élet jutott … (Arany János) Szabad-e költőnek a legprózaibb magyarázathoz fordulnia? (Péterfy Jenő) Óh, mily | szárnyas lélek lobogott | prózai nevedben: | „Éves bérletjegy a MÁV | összes vonalaira”! (Szabó Lőrinc)
prózaiság.
