próbált
próbált melléknév -an, -abb
1. (népies, régies) (-t ragos mértékhatározóval is) Olyan <személy>, aki az élet különféle viszonyai közt megállta a helyét, és közben gyakorlati ismeretekkel gazdagodott; jártas, tapasztalt. Próbált ember. Próbáltabb varjú vagyok én, mintsem egy váztól elszaladjak. (Csokonai Vitéz Mihály) A próbált vitéz Bátran mellőzi a kötekedőt. (Madách Imre) || a. (választékos) (-t ragos mértékhatározóval is) Szenvedésen, megpróbáltatáson, viszontagságon átment <személy, közösség>. Sokat próbált népünk jogos igénye a boldogabb jövőre. || b. (ritka, régies) Olyan <személy, dolog>, aki, amely már megtapasztalt vmit, ill. közvetlen kapcsolatba jutott vkivel, vmivel. S a sarlót nem próbált dudva közt hevernek Eltört darabjai sok régi fegyvernek. (Csokonai Vitéz Mihály)
2. (régies, irodalmi nyelvben) Olyan <személy>, aki nehéz helyzetekben megmutatta ragaszkodását, hűségét; kipróbált. Jer, édes nőm s te drága jó anyám s ti Próbált barátim, mondjatok bucsút. (Petőfi Sándor) Kegyelmedhez intéztük szavunkat Vagy azt hiszi kegyelmed, hogy mi nem tudjuk magunknak megjegyezni próbált híveinket? (Jókai Mór)
