presbiter
presbiter [ë-ë v. e-e] főnév -t, -ek, -e [ë, e] (régies írva: presbyter is) (vallásügy)
<Protestánsoknál> a presbitérium választott, kül. világi tagja. Presbiterré választ. Az esperesek …, a presbyterek nem győzték eléggé magasztalni. (Jókai Mór) Nem vagyok én egyházi presbyter, iskolaszéki tag…? (Tolnai Lajos)
presbiteri; presbiterkedik; presbiterség.
