prédál
prédál ige -t, -jon (népies)
1. tárgyas Tulajdonában levő v. rábízott (közösségi) vagyont, holmit könnyelműen pazarol; herdál, fecsérel. Pénzét, vagyonát prédálja. Tehetségét ilyen dolgokra prédálja. Senki sem prédálhatja büntetlenül a szövetkezet vagyonát. Kend több gyufát prédál, mint dohányt. (Tömörkény István) || a. (tárgy nélkül) Egész életén át prédált. Egy vendégség kedvéért ezreket szórt ki, úgy prédált, mint egy korhely majoresco [= hitbizomány örököse], ki vénségére jutott örökségéhez. (Jókai Mór) Ha a rektorné asszony … úgy prédál, hát a sonkából, kolbászból, oldalasból két nap alatt itt egy csipetnyi se lesz. (Tolnai Lajos)
2. tárgyas (tárgy nélkül is) (régies) <Vki, kül. ellenség> rabol, fosztogat, pusztít. Hírem s nevem lesz nyereség, Nem prédál többé ellenség. (népköltés) Őtet azért küldték, hogy mezőt prédállya … (Zrínyi Miklós) [Az] ármádából sok század elszakadván, erre a földre is béütöttek prédálni. (Mikes Kelemen)
Igekötős igék: elprédál; felprédál; széjjelprédál.
prédálás; prédálható; prédáló; prédált; prédáltat.
