preceptor
preceptor [ë-ë v. e-e] főnév -t, -ok, -a (régies írva: praeceptor is) (elavult)
Tanító, segédtanító, házitanító. Az úrfiakat azért oskoláztatták, hogy többet tudjanak, mint a falusi preceptor. (Vas Gereben) [A rektornál] kosztozott a praeceptor is, a kisebbik tantó. (Jókai Mór)
preceptori; preceptorkodik; preceptorság.
