pozíció
pozíció főnév -t, -ja
1. (régies, gyak. tréfás) Testhelyzet, pozitúra. A paripája … olyan kellemetesnek találta az árokban heverést, … hogy semmiképpen sem akart kijönni a pozíciójából. (Jókai Mór) A csizmadia állott ott legtovább, meg is mondta a borbély rá, hogyha egy csizmadia megáll, akkor azt csak bivallyal lehet kivontatni pozíciójából. (Móricz Zsigmond)
2. (kissé régies) Hadászati szempontól, kül. vmely terület védelme szempontjából fontos hely; hadállás (1). A múlt század hatvanas éveiben Ausztria kénytelen volt feladni észak-olaszországi pozícióit. Ez a … vár fontos pozíció lehet, ahová a szabadsághősök befészkelhetnék magukat. (Krúdy Gyula)
3. (elavulóban, sajtónyelvi) Tekintélyt, befolyást biztosító állás, tisztség, hivatal, ill. társadalmi helyzet. Magas, nagy, szerény pozíció. A bárót … bosszantotta, hogy a bélai kupec egy csapásra … pozíciót szerzett magának a szepesi nemességnél. (Mikszáth Kálmán) Csóra Jancsinak van a legszilárdabb pozíciója az árvaszéknél. (Mikszáth Kálmán)
4. (sajtónyelvi) Hatalmi helyzet. Világpiaci pozíció; az erő pozíciója; vmely párt megerősíti a pozícióját más pártokkal szemben.
Szóösszetétel(ek): 1. pozícióéhség; pozícióvita; 2. kulcspozíció.
pozíciójú.
