pőtyögős
pőtyögős melléknév -en, -ebb [e, e] (tájszó)
1. Pötyögős (1–2). A szabó jó szűkecskére Szabta a nadrágot. | De azért egy kicsit még is Pőtyögősen állott. (Petőfi Sándor)
2. Olyan <ügy, dolog>, amellyel vmi nincs rendjén, kül. amelynek kétes, bizonytalan a kimenetele. Bizony ez az ügy egy kicsit pőtyögős.
