pötyögős
pötyögős melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Olyan bő <ruhadarab>, amely pötyög (2), lötyög (2) vkin; lötyögős (I. 1). Pötyögős harisnya, ingujj. Lábszárait pötyögős, zsinóros magyar nadrág borította. (Tolnai Lajos) Búsan nézeget a lábain szürkéllő pötyögős nadrágra. (Gárdonyi Géza) || a. Pötyögős vitorla: széltől nem lobogtatott, lazán lógó v.
2. Petyhüdten fityegő, lelógó <emberi, állati bőr>. A betegségben pötyögős lett az arcbőre. A bika nyakán pötyögősen lóg a bőr. Pötyögős bőrénél fogva felemelve az állatot a levegőbe, a szeme közé nézett. (Jókai Mór)
