potyog
potyog tárgyatlan ige -tam, -ott, -jon (kissé tréfás, hangutánzó)
<Több tárgy> kisebb-nagyobb zajt okozva egyszerre v. gyors egymásutánban hull, esik. Potyog az érett gyümölcs a fáról. Hull az eper, kemény veréssel potyog a földre, kissé mindjárt szét is mállik. (Nagy Lajos) || a. <Folyékony anyag> nagy cseppekben sűrűn hull. Már potyognak az esőcseppek. Potyognak a könnyei. A fejedelem úgy nevetett, hogy könnyei is potyogtak. (Mikszáth Kálmán) Dörgött, villámlott. Nagy csöppekben potyogott a zápor. (Kosztolányi Dezső) || b. <Több személy> gyors egymásutánban nagyot huppanva esik vhova. A síkos úton csak úgy potyogtak az emberek. Szóláshasonlat(ok): potyognak, mint a → vadkörte. Az egész falu népe Egymást kaszabolja … Potyognak az emberek, Mint a legyek őszi időben. (Petőfi Sándor) Lengyelországban vagyunk, Krakkó alatt. Csak nem potyognak oda az égből a tatárok! (Jókai Mór)
Szóláshasonlat(ok): ld. cigánygyerek.
Igekötős igék: belepotyog; elpotyog; idepotyog; kipotyog; lepotyog; odapotyog; rápotyog; visszapotyog.
potyogás; potyogó; potyogott.
