potya
potya melléknév és főnév (bizalmas)
I. melléknév potyán, potyább
1. Olyan <dolog>, amelyért nem kell fizetni; ingyen(es). Potya ebéd, mulatság; potya jegy: ingyen (kapott) belépőjegy. Potyán jutott a mozijegyhez. Verje meg a csuda! Hát azután se potya bor, se ingyen gulyás? (Jókai Mór) A kisvárosi publikum szereti a potya látványosságot, ingyen szórakozást. (Mikszáth Kálmán) || a. (gyak. rosszalló) Olyan, amiért vki nem kap járandóságot; haszon nélküli, ingyen(es). Potya munka. Potya versek, potya cikkek, | Potya munkatársaim …! Irjatok verset, novellát, … De a honoráriumról No arról hallgassatok. (Reviczky Gyula)
2. Potyán: nevetségesen olcsón, potom áron. Ilyen potyán még nem vettem semmit.
3. (rosszalló) Olyan <személy>, aki ingyen élvezi azt, amiért illendőség v. jog szerint fizetnie kellene, aki szeret és szokott is potyázni. Potya fráter, vendég.
4. (iskolai, bizalmas) Nagyon könnyű, semmi megerőltetést nem kívánó. Potya óra. Potya kérdéseket kapott a vizsgán. || a. (bizalmas) Potya pénz: olyan p., amelyre vki nem számított, amelyet könnyen szerzett, és amelyet ezért könnyen ki is ad; kidobni való pénz. Adj … nekünk … Kiadót, akinek van sok potya pénze, Mire vesztegeti? azt ne igen nézze. (Jókai Mór)
II. főnév potyát, potyája (gyak. rosszalló) Az az alkalom, amikor fizetség nélkül lehet vmihez, főként evés-iváshoz hozzájutni. Szereti a potyát. Hogy élek meg potya nélkül …? (Szigligeti Ede) „Potya” azt teszi, mikor alkalom adatik ingyen jóllakhatni. (Jókai Mór)
III. (határozóragos alak határozószó-szerűen) Potyára: a) (rosszalló) hiába, feleslegesen. Potyára jöttem ide. Ne kiabálj potyára! Itt van, kész a levél, nincs egy betű híja, És az ember ezt mind, mind hiába írja! | Kínos fáradságom nagy potyára történt. (Petőfi Sándor); b) (ritka) ingyen. Van elég szabó, miért nem Varr potyára vagy hitelbe. (Reviczky Gyula) Csécsén nem ittak, de ezek a tügyi parasztok iszonyú korhelyek voltak ha potyára kaptak. (Móricz Zsigmond)
Szóösszetétel(ek): potyakedvelő.
