poszog
poszog tárgyatlan ige -tam, -ott, -jon (népies)
1. (bizalmas, hangutánzó) Végbeléből alig hallható, gyengébb szelet ereget. Étkezés után egyre poszog. [A matrózok] egyebet sem tudtak … hajdan … mint … az alsorban evezők szájába poszogni. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
2. (ritka, hangutánzó) <Mozdony> pöfög.
3. (átvitt értelemben, ritka) Lassan, unottan végzi munkáját. Csak poszog egész nap.
poszogás; poszogat; poszogó; poszogtat.
