póráz
póráz főnév -t, -ok, -a
1. Kutya vezetésére haszn. vékony kötél v. keskeny szíj. Pórázra köt; pórázon: úgy, hogy ez <a kutya> nyakörvéhez van erősítve; pórázon van; pórázon vezet. A városból kiérve eleresztette a pórázról a kutyát. A finom agár mérhetetlenül élvezte … a helyet. A póráza feszült, … kíváncsian megállt szimatolni. (Hunyady Sándor) || a. (tájszó, régies) Vkinek (kül. rabnak) v. vminek megkötözésére haszn. sodrott madzag, kötél. Ifjú anyjokat a táborral gőgös Ozulnak | Vad katonája vivé pórázra kötözve. (Vörösmarty Mihály)
2. (választékos) <Csak néhány állandósult szókapcsolatban:> megkötöttség, korlátozottság. Pórázon tart vkit: erkölcsi, fegyelmi tekintetben ellenőrzés alatt tartja, nem engedi szabadjára; hosszú pórázon vezet, tart v. hosszú pórázra ereszt vkit: szabadjára engedi, nagy szabadságot ad neki; rövid pórázra fog vkit: szigorú fegyelem, ellenőrzés alatt tartja. Csak azért is szűkebbre fogta Anna körül a pórázt. (Kosztolányi Dezső)
pórázos; póráztalan.
