ponton
ponton főnév -t, -ok, -ja
1. (hajózás) Állandóan egy helyen kikötött v. lehorgonyzott, szállításra nem haszn. hajó, más hajók kikötésének megkönnyítésére; vízbe merülő részét gyak. két v. több zárt henger alkotja; álló hajó. Ponton tarja a kikötőhíd egyik végét. || a. Olyan rögzített úszómű – rendsz. vasladik v. zárt henger –, amely többedmagával egybekapcsolva ipari, kereskedelmi, hadi v. sportcélú létesítményeket (pl. hidat, kikötőt, uszodát) a víz felszínén tart. Nyári kávéház a pontonokon. Hidat vernek a pontonokra.
2. (katonaság) Nagy üregű, lapos fenekű, rendsz. vasból készült ladik; egyesével v. több egymáshoz szerelve szállításra használatos. A császári hadsereg csapatjai … pontonokkal jöttek éjjeli rohamra a város ellen. (Jókai Mór)
pontonos.
