pöndörít
pöndörít ige -ett, -sen [ë, ë], -eni [e] v. (-ni) penderít [ë-ë] (hangfestő)
1. tárgyatlan (-t ragos mértékhatározóval) (Egyet, nagyot, olyat stb.) penderít vkin, vmin (, hogy …): hirtelen fordít, kanyarít rajta. Olyat penderített rajta, hogy a sarokba esett. Megkapta a mándli gallérját, s egyet pöndörített rajta. (Jókai Mór) || a. tárgyas Vmerre penderít vkit, vmit: ilyen mozdulattal fordítja, forgatja. Jobbra-balra penderíti a lányt a táncban. Ide-oda penderíti.
2. tárgyas (bizalmas) Vkit, vmit vhova penderít: hirtelen, de könnyed mozdulattal, nagyobb ellenállás nélkül vhova löki, taszítja. A hívatlan vendéget az utcára penderítette. Széles karmozdulattal penderítette … előre a … vén színészt. (Krúdy Gyula)
3. tárgyas (átvitt értelemben, népies, bizalmas) Tüneményesen gyorsan csinál, készít, létrehoz vmit; rittyent. Pompás beszédet penderített. Olyan meleget penderített a szobában, hogy még az ablakon is kiolvadtak a jégvirágok. (Jókai Mór) || a. tárgyas (ritka, irodalmi nyelvben) Vmit vmire penderít: gyors, fürge mozgásba hoz vmit (vmely céllal). Rajta! penderítsd ütemre a lábaid! (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
Igekötős igék: átpenderít; bependerít; elpenderít; hátrapenderít; kipenderít; lependerít; megpenderít; visszapenderít.
pöndörítés; pöndörített; pöndörítő.
