pókhálós
pókhálós melléknév -an, -abb
1. Olyan <hely, helyiség>, ahol v. amelyben pókháló van. Pókhálós pince, sarok, szoba, terem. Ne szóljon, csak maradjon így …, hogy a lelkemen elvihessem örökre a képét magammal az én kis pókhálós szobámba, a poros könyveim, az ócska lomjaim közé! (Móricz Zsigmond) || a. Olyan <tárgy>, amelyen pókháló van; pókhálóval belepett. Pókhálós fal, palackok. A nagyapa maga csoszogott le a pincelépcsőkön, s öreg pókhálós üvegeket hordott föl a hóna alatt. (Mikszáth Kálmán)
2. (átvitt értelemben, ritka) Régi, öreg, elavult. Pókhálós eszmék, gondolatok, téma. És hallgat régen a világ … De még sokáig a bibor Fényekkel ordas régi bor, Át pókhálós, vén gyászokon, Dalol a sötét ászokon. (Tóth Árpád)
3. (tájszó) Homályos, megtört, bizonytalan fényű <szem>.
pókhálósodik.
