pöfög
pöfög tárgyatlan ige -tem [e], -ött, jön (hangutánzó)
1. <Gőzt fejlesztő v. tartalmazó anyag> a gőz ütemes, szakaszos eltávozása közben jellegzetes hangot ad. Pöfög a forró kása, a sűrűsödő forró szilvalekvár. A nemes, sűrű, sárga lé forrt és pöfögött, mint Dante poklában a szurok. (Babits Mihály) || a.<Gőzzel megtelt edény, tartály> ilyen hangot ad. Pöfög a fazék, a kazán, a mozdony. Mozdonyon is utaztam: az apám | felvett magához … Este volt, vadúl | pöfögött, száz lyukán egyszerre fújt | a jó szörnyeteg. (Szabó Lőrinc) || b. Ilyen hangot hallató járművön megy, utazik vhová.
2. (átvitt értelemben) Az ütemesen kitóduló gőz hangjára emlékeztető hangon, ki-kirobbanva mérgesen beszél. Sokáig morgott, pöfögött magában. Ilyen korán! – pöfögött úri dölyffel a doktor úr. (Jókai Mór)
Igekötős igék: bepöfög elpöfög; hazapöfög; kipöfög; végigpöfög.
pöfögés; pöfögő; pöfögtet.
