plánta
plánta főnév ..tát, ..tája (régies írva: planta is) (régies)
Palánta. De, mint szomjas plánta zivatar szelére, Úgy üdült, úgy éledt Toldi e rossz hírre. (Arany János) Vagy a plánta nem jó, vagy a föld nem jó neki, nem fog megfogamzani. (Mikszáth Kálmán) || a. (ritka, költői) Sarjasztásra haszn. sarjadzó vessző, hajtás; dugvány; fiatal növényi sarj. Plantáról nevelkedik a mogyoró kemény fája. (Csokonai Vitéz Mihály) || b. (költői) Általában növény, kül. kisebb, lágy szárú növény. Erőltetett minden gyümölcs, minden plánta, melyet messze világrul nálunk ültetünk. (Kármán József) Mácsik nem szenvedhette a virágokat, s örökös perben állt a megboldogulttal, kinek minden hivalkodó plántáját eltaposta. (Mikszáth Kálmán) || a. (átvitt értelemben) Élek, ha diktálod, hogy éljek … Te ültettél, Te vénítettél, | Virágoztam, ahogy akartad … Vidítnod kell ily ritka plántát. (Ady Endre)
Szóösszetétel(ek): plántaágy; plántagyökér.
