pitymallik
pitymallik tárgyatlan ige -ott, -ana, -jon (-jék); -ani (csak 3. személyben)
1. <Az égbolt hajnalban> világosodni kezd; dereng, hajnalodik. Mikor fölébredt, pitymallott az ég. (Jókai Mór) || a. (alany nélkül) Pitymallott, amikor fölkerekedtek. Szőkült már a hideg setétség, s pitymallott. (Csokonai Vitéz Mihály) Még alig pitymallott, édesapám leugrott az ágyról. (Móricz Zsigmond)
2. (ritka) <Táj, vidék> a hajnali derengésben lassan láthatóvá válik. Pitymallik az erdő.
pitymalló.
