pitteg-pattog
pitteg-pattog [ë] tárgyatlan ige pittegett pattogott, [ë-ë], pittegjen pattogjon [ë-ë] (rendsz. csak 3. sz-ban) (hangutánzó)
1. (kedveskedő) <Tűz, ostor> játékosan, hol erősebben, hol gyengébben pattog (1. 3). A kandallóban … pittegtek-pattogtak, játszadoztak a tűzszikrák. (Mikszáth Kálmán) Lobog a rőzse lángja, mint a mesékben. Pitteg-pattog a tűz. (Krúdy Gyula) Kicsi fejsze csitteg-csattog, Bükkfa lángja pitteg-pattog. (Móricz Zsigmond)
2. (népies) Éles hangon, szaporán zsémbel, zsörtölődik. Nagyanyám egész nap pittegett-pattogott.
3. (átvitt értelemben, népies) <Személy> élénk mozgással hol itt, hol ott terem. A leány ott pittegett-pattogott a gazdasszony körül.
pittegés-pattogás; pittegő-pattogó.
