piszkosság
piszkosság főnév -ot, -a
1. (csak egyes számban) A piszkos (1–2) melléknévvel kifejezett tulajdonság, állapot. Felháborító, leírhatatlan piszkosság. A piszkosság visszataszító. Nem szeretem, nem tűröm a piszkosságot. || a. Vkinek, vminek piszkos (1–2) volta. A kéz, a ruha piszkossága; a lakás, a padló, az utca piszkossága; a kéményseprő munkájának piszkossága; a víz piszkossága. Meglepő ennek a gyereknek a piszkossága.
2. (átvitt értelemben, rosszalló) A piszkos (3–5) melléknévvel kifejezett emberi, jellembeli tulajdonság; aljasság, becstelenség, undokság; hitványság; trágárság;fösvénység; piszokság, mocskosság. Határtalan piszkosság. Nagy piszkosság volt tőle, hogy… Hogy lehet egy emberben ilyen piszkosság?! Ennyi piszkosságot nem tettem fel róla! || a. (átvitt értelemben, rosszalló) Vkinek, vminek piszkos (3–5) volta, jellege. Beszédének, szavainak, tettének, viselkedésének piszkossága. Piszkosságáért még számolok vele.
3. (átvitt értelemben, rosszalló) Erkölcsileg elítélendő, megbélyegzett, szégyenletes, aljas, becstelen dolog, cselekedet, magatartás. Mindenféle piszkosság derült ki róla. Sok piszkosságot követett el. Ma lövöm magamat főbe, ha ebből a piszkosságból valamit megtudnak … a gyermekek. (Tolnai Lajos) Hogy cifra nyomorúságát leplezgesse, holmi aprólékos piszkosságokat követett el. (Herczeg Ferenc)
