perdöntő
perdöntő [ë] melléknév -en [e] v. -leg [e], -bb
1. (jogtudomány) A per sorsára döntő jelentőségű v. a per eldöntésére alkalmas. Perdöntő bizonyíték; perdöntő kifogás: a per megszüntetésére irányuló kifogás azon az alapon, hogy a per a kitűzött időben, helyen v. tárgyban nem tárgyalható; perdöntő vallomás.
2. (átvitt értelemben, választékos) Olyan, ami vmely kérdést, vitát, ügyet, eredményt jelentőségével végérvényesen eldönt. Perdöntő érv, események. Aki előad, nem hord a zsebében perdöntő bizonyítékokat, s aki meghallgatja, nem vállalkozik az oknyomozó kritikára. (Móricz Zsigmond)
3. (történettudomány) Perdöntő bajvívás: az istenítélet egyik fajtája, melyben a per bizonyítási eszköze a peres felek (v. képviselőik) párviadalának kimenetele volt. A perdöntő páros bajvívását még … Mátyás királyunk aboleálta [= törölte el]. (Jókai Mór)
