penget
penget [ë-e] tárgyas ige -tem, -ett [e, ë], ..essen [e-ë], (népies) pönget (hangutánzó)
1. <Húros hangszer húrjait> ujjával v. arra alkalmas kis lemez v. pálcika alakú eszközzel többször megpendíti. Pengeti a hegedű húrjait, a mandolint. Mért nem jön a Szondi két dalnoka, mért?! | …„Ott térdel a gyöngypár, kezében a lant, És pengeti, pengeti, sirván.” (Arany János) Lelkem, csöndes cigány, pengesd a nyűtt Vén hegedűt! (Tóth Árpád) Kihozta a hegedűt, s pengetni kezdte a húrokat. (Móricz Zsigmond) || a. <Vmely nem vonóval megszólaltatott húros hangszeren> előad, eljátszik vmit. Mandolinján szerenádot penget. Vidám nótát penget citeráján. Örömre int a természet … De én komoly szemet vetek A hold ezüst képére, S csak szomorú dalt pengetek. (Berzsenyi Dániel) És kezemben a lant, rajta Ábrándos dalt pengetek. (Petőfi Sándor) S a nótát aki pengeti, Szívem őt régen ismeri … (Juhász Gyula)
2. <Fémből készült vékony, rugalmas lemezt> megütöget ismételten, és így pengő hangot idéz elő. Pengeti a kaszát. A pénztáros a márványlapon pengette az ezüstpénzeket, hogy megállapítsa, nem hamisak-e. || a. Pengeti a sarkantyúját: csizmájára szerelt sarkantyúját járás, tánc közben v. sarkának összeverésével meg-megrázva, ismételten pengő hangot idéz elő.
3. (átvitt értelemben, bizalmas) Óvatosan, javaslatképpen többször szóba hoz, emleget vmit. Ezt a tervét már régóta pengeti. Az ily összpontosítás az én eszmém volt, rég pengetem. (Arany János) Aladár látva, hogy ez most mindjárt veszedelmes dolgokat fog pengetni, belevágott a beszédbe. (Jókai Mór)
Szólás(ok): ld. húr.
Igekötős igék: elpenget; megpenget; összepenget.
pengetés; pengetett; pengethető.
