parttalan
parttalan melléknév -ul, (-abb) (választékos)
1. Olyan széles kiterjedésű <vízterület, -felület>, amelynek a széle, partja a szemlélő számára beláthatatlan, elérhetetlennek feltűnő messzeségben van. A parttalan vizeken hányódott a hajó. Élettelen sivatag, úttalan rengeteg, parttalan folyamok állták el útjokat. (Jókai Mór)
2. Olyan <terület, hely>, amelynek partja nagyon alacsony, alig kiemelkedő, a környezettel egy szinten van. A folyó oly símán, oly szelíden Ballagott le parttalan medrében, Nem akarta, hogy a nap sugára Megbotoljék habjai fodrába. (Petőfi Sándor)
3. (átvitt értelemben, ritka) Hosszan szerteágazó, terjengős <megnyilatkozás>. Parttalan prédikáció. Parttalanul áradt az ének.
parttalanság.
