pártosság
pártosság főnév -ot, -a (csak egyes számban)
1. (régies) Pártos (2, 3), pártütő magatartás; pártoskodás, pártütés, pártvillongás. Pártosság magyar közt vala szép divatban. (Arany János)
2. (régies) Vmely félhez, párthoz húzó rokonszenv; részrehajlás, elfogultság. E csatát a hölgyek karzatáról nézték … a rokonszenv pártosságával. (Vas Gereben)
3. (1945 után) Pártos (1a) törekvés, szemlélet, világnézet, magatartás. Bolsevik, kommunista pártosság. A kérdést igazi pártossággal kell elbírálnunk.
pártossági.
