pártos
pártos melléknév és főnév
I. melléknév -an, -abb
1. (1945 után) <A szocializmusban> a párt ideológiáját, céljait mindig tekintetbe vevő, a megvalósításukra törekvő <személy>. Pártos író, tanár. || a. (1945 után) Ilyen személyre jellemző, rá valló, tőle származó. Pártos magatartás; pártos regény, színdarab. || b. (1945 után) Vmely osztály érdekeit képviselő, kifejező. A társadalomtudományok mindig pártosak.
2. (régies, irodalmi nyelvben) Olyan <csoport, nép>, amelynek tagjai egymás között pártokra szakadva viszálykodnak, viaskodnak, pártoskodnak. Pártos nemzet. Átok reád, te pártos büszke nép! (Vörösmarty Mihály)
3. (választékos, irodalmi nyelvben) Vki, vmi ellen lázadó, támadó; pártütő <személy>. Hah, pártos szellem! el előlem, el! (Madách Imre) Mozdulatára vár a pártos, marcona szittya, Csataszomjas lován megvívni ellenével. (Juhász Gyula)
4. (régies, költői) Hűtlen (1–2). Pártos barátság, szerelem Földön legkínzóbb gyötrelem. (Vörösmarty Mihály)
II. főnév -t, -ok, -a (régies, irodalmi nyelvben)
1. Pártütő személy Mint pártosok feje, és nagyasszonyunk | gyilkosa úgy ölettetett le. (Katona József) Hogyan lett naggyá e főúr? Hazáját védelmezte-e a közelebbi polgárháborúk alatt a pártosok és az idegen ellen? vagy szomszédjait rabolta meg …? (Kemény Zsigmond)
2. Vkinek a pártján álló, vkinek pártját fogó személy. Vkinek a pártosa.
