partőr
partőr [t-ő] főnév
1. (régies) Nagyobb álló- v. folyóvizek partja biztonságának felügyeletével megbízott fegyveres alakulat tagja. A vészmadarak sikongásain keresztül hallatszik a távolban a partőrök kürttutulása [= kürtölése], amikkel a hajósoknak … jelt adnak, hogy siessenek haza a partra. (Jókai Mór)
2. Az árvízvédelmi berendezések állandó ellenőrzésével megbízott s a part meghatározott hosszúságú szakaszán kisebb javításokat maga is elvégző személy. A partőrnek a zsilip mellett építettek házat. || a. <Vmely folyó- v. állóvíz partján> kül. a tilos helyeken fürdőzők, ill. jogtalanul horgászó egyének távoltartásával, felügyeletével megbízott személy.
partőri; partőrség.
