pártoló
pártoló melléknév és főnév
I. melléknév -n v. -an, v. -lag
1. Olyan, aki, ami pártol (1–2) vkit, vmit. A javaslatot pártoló hozzászólás; a gyengéket pártoló ember. || a. Pártoló tag: <egyesületben, társaságban> olyan tag, aki annak működésében nem vesz részt, de anyagilag támogatja.
2. Olyan, aki, ami vhova szegődik, vkihez pártol (3). A hozzám pártoló szerencse.
II. főnév -t, -ja (választékos) Pártfogó (II. 2). Ez a szerencsétlen Kisfaludy-társaság sem tud zöld ágra vergődni. Oly kevés a pártolók száma még, hogy szégyellem kimondani. (Arany János) Apafi nagy pártolója volt a puritán tanoknak. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): műpártoló; színpártoló.
pártolói.
