párosul
párosul tárgyatlan ige -t, -jon
1. Vmi párosul vmivel: vmely tulajdonság, jelenség együtt jelentkezik egy másikkal, azt kiegészíti. Szépsége okossággal párosul. Az értelmi fensőség … erővel párosult benne. (Csengery Antal) Valami fejzúgás ideggyöngeséggel párosulva kínoz. (Arany János)
2. (ritka, régies) Nemileg egyesül; párosodik, párzik; közösül. Nőjével csak testében párosult. (Eötvös József) Láttam én a kérészt rövid életében … Életet nyert, szállott, párosúla, megholt. (Tompa Mihály) || a. (ritka, régies, irodalmi nyelvben) Egybekel, házasságot köt vkivel. Párosulj menyasszonyoddal hited szokásai szerint. (Jókai Mór)
Igekötős igék: összepárosul.
párosulás; párosulható; párosuló; párosult.
