párkány
párkány főnév -t, -ok, -a
1. (építészet) Falnak, ill. homlokzati felületnek vízszintes irányban húzódó s előreugró díszítő- és tagoló eleme. Koronázó párkány: olyan p., mely a homlokzatot felül lezárja; lábazati párkány: a homlokzat alsó részét díszítő p.; választó párkány: az egyes emeletsorok között levő és a falon végigfutó esővizet feltartóztató p. || a. Egyes bútorok és berendezési tárgyak vízszintesen kiugró széle, tagoló v. díszítőeleme. A kemence, a kandalló párkánya.
2. Általában függőleges felületnek vízszintesen kiugró széle, mely néha az egész tárgyat körülkeríti. A szikla, a kút párkánya; kikönyököl a párkányra, az ablak párkányára. S már-már kezemben volt a biztos párkány, A szikla martnak egy éles szöge: Midőn alattam, mint otromba sárkány Duhadt fel [= dudorodott fel] a mélység posványiból Egy szörny. (Arany János) Egy vékony kar kinyitja az ablakot, aztán egy kis zöld vödröt tesz a párkányra. (Gelléri Andor Endre) || a. (ritka) Korlátnak ilyen része. A terrasza párkányán egész sor cserép volt szegfűvel, fehér orgonával. (Hunyady Sándor)
Szóösszetétel(ek): 1. párkánydeszka; párkányfal; párkánygerenda; párkánygyalu; párkánykoszorú; párkánymező; párkánymű; párkányöv; párkányszeg; 2. ablakpárkány; falpárkány; orompárkány.
párkányoz.
