parancsszó
parancsszó [cs-sz] főnév
1. Általában parancsot kifejező szó, parancs (1–3). || a. Parancsban kifejezett kényszer, erőszak. Parancsszóra cselekszik. Parancsszóval ezt nem lehet elintézni.
2. (átvitt értelemben, választékos) Parancs, követelmény. Az idő parancsszava.
3. (katonaság, régies) Egy v. néhány szóval kifejezett parancs; vezényszó. A kapitány a hajófedélzeten áll, hallik tompa … parancsszava. (Jókai Mór) Az udvaron cselédek lótottak-futottak … s valamennyi fölött, mint valami tábornoki parancsszó, uralgott a Fruzina mama hangja. (Mikszáth Kálmán)
